J. D. Salinger - Rozsban a fogó

Írtam már a Zabhegyezőről, de Barna Imre új fordítása mindenképpen érdemel egy bejegyzést - és persze olvasást is. Az Európa Könyvkiadó jelentette meg pár hónapja, s ahogy az várható volt, az emberek kaptak rá: a köynvhéten például a második legjobban fogyó kiadvány lett a kiadó standjánál (és még szép, hogy Háy Jánostól a Hozott lélek előzte meg).

Ami rögtön szembeötlik, az a cím: a Gyepes Judit-féle korábbi cím ugyan rendkívül hangzatos, de nem jelent semmit. A címadó részletben Holden Caulfield húgának, Phoebe-nek beszéli el, hogy képzelné el szívesen az életét. Így hangzik ez a régi fordításban:

Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, hegyezném a zabot, és az volna csak a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy oda akar szaladni a szikla peremére, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.

A 2015-ös fordítás nemcsak a beszélt nyelvhez közelít még radikálisabban, hanem megadja Holden elképzelésének igazi értelmét. Rozsban a fogó - az az ember, aki elkapja a gyerekeket, akik a szakadékba zuhannának. A címadó bekezdés Barna Imre fordításában:

Na mindegy, szóval elképzelem, ahogy így kisgyerekek játszanak egy ilyen nagy rozsföldön meg minden. Kicsik, sok ezer gyerek, és nincs velük senki, mármint hogy senki felnőtt, csak én. Egy bazi nagy szakadék szélén állok. És az a dolgom, hogy elkapjam, ha valaki a szakadék felé rohan… szóval, ha nem néznek a lábuk elé, akkor én így előugrok valahonnan, és megfogom őket. Ezt csinálnám reggeltől estig. Én lennék ott a rozsban a fogó, na hát. Hülyeség, tudom, de igazából csak ez akarnék én lenni. Hülyeség, jó.

Persze a cím így sem tökéletes: a catcher a baseball fogójátékosa is, nem beszélve a gyermekmondókává vált Burns-versről, melyből az egész származik: "Gin a body meet a body / Comin thro' the rye...".

Hogy mennyire lesz időtálló Barna fordítása, azt az idő döntheti csak el. Jómagam remeknek tartom a fordítást, de minél radikálisabb akar lenni egy fordítás a szleng terén, annál hamarabb évül el. Márpedig ez radikális. De ma, 2015-ben nagyon is élvezetes olvasmány.

J. D. Salinger - Zabhegyező

Közvetlenül John Lennon meggyilkolása előtt Mark David Chapman a Zabhegyező egy példányát szorongatta a kezében. "Ez az én vallomásom, Holden Caulfield vallomása" - jegyezte a könyv elejére. A gyilkosság előestéjén úgy tesz, mint a regény főhőse, a 16 éves Holden: prostituáltat rendel a szállodai szobájába, de nem használja ki szolgáltatásait. Chapman később a tárgyalásokra is magával hurcolta a regényt.

A II. világháború után járunk, mindenki örül a békének, a jólétnek, próbálja elfelejteni a világégést. Holden Caulfieldet éppen kicsapták az iskolájából, a jónevű Penceyből; pár napra New Yorkba szökik, coca-colát iszik és taxiba száll, táncol, majd újra taxit hív - menekül. A fojtó amerikai légkör elől, ahol ha az ember nem tanul, akkor buta. Ahol egy új generáció nem akar tetszelegni a másiknak, nem akarja megjátszani magát, nem akar egy felhőkarcoló sokadik emeletén dolgozni nyolctól négyig. Csak önmaga akar lenni. Holden már maga is elhiszi, hogy amit csak tesz, kudarcra van ítélve. Kiábrándul a világból, nincsenek barátai, csak a tízéves kishúga, Phoebe. "A felnőttek iszonyúan rondák, ha tátott szájjal alszanak, a gyerekek nem. A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát, és még akkor is klasszak" - mondja. Az egész történetet Holden szájából halljuk, így a regény nyelvezete is szlenges, szabadszájú. "Öregem" - kezdi Holden, és sok mindenről beszél. Mert szereti, ha valaki elrugaszkodik a tárgytól. A Zabhegyező kötelező olvasmány a kamaszok számára, olyasmi, mint a Kincskereső kisködmön a kiselsősöknek.

Jerome David Salinger a Time magazin címlapján. 2010-ben hunyt el.

Salinger könyvét 65 millió példányban adták már el az egész világon, 1951-es megjelenésekor is kedvezően fogadták. A New York Times szerint "szokatlanul brilliáns regény", G. W. Bush is olvasta már "ezt a remekbeszabott könyvet". Igaz, 1960-ban egy tanárt elbocsátottak, amiért elolvastatta az osztályával, de két évvel később visszahelyezték állásába. A regényt azonban sohasem filmesítette meg senki: noha Sam Goldwyn készített egy mozit, ami a Zabhegyezőre emlékeztetett, a vászonra vitel jogi akadályokba ütközik. Billy Wilder rendező emlékszik egy esetre, amikor egy magas fiatalember érkezett egyik ügynékének, Leland Haywardnak az irodájába. "Bocsássa el Leland Haywardot. Roppant érzéketlen" - mondta. Ő volt Salinger, a Zabhegyező írója.

Salinger egy éve hunyt el, 91 éves volt. A híresztelések szerint több kiadatlan regényt is hátrahagyott a már sok ideje visszahúzódó életet folytató író. "Lenyűgöző béke van a kiadatlanságban" - mondta J. D. Salinger még 1974-ben. "A megjelenés magánéletem szörnyű lerohanása. Kedvelem az írást. Szeretek írni. De csak magamnak írok, a saját örömömre" - mondta akkoriban. nos, bármi is van a fiókokban, ilyen szédítő magasságba valószínűleg nem fog eljutni a Zabhegyező írója.