Dragomán György - Máglya

"Sötéten látom a világot, nem történhet olyan, ami meglepne. A történelemről mindig azt gondoltam, hogy alapállapota a diktatúra, az elnyomás, a háború" - vallotta meg Dragomán György egy interjúban, A fehér királyhoz hasonlóan ugyanis a Máglya színhelye is Románia az államszocializmus idején. Míg előző regényének narrátora egy tizenéves fiú, Dzsátá volt, itt egy hasonló korú lánnyal találkozunk: "Emma [hangja] kopogósabb, zihálóbb".

Emma a szülei halála után állami gondozásba kerül, ahonnan a Nagymama veszi magához. A boszorkányos varázslatokat ismerő Nagymama mellett válik Emma nővé, találja meg közösségét és válik részévé a történelemnek, miközben megtalálja az első szerelmet is. Ebben a gyermeki világban egyformán nagy jelentőséget kaphat egy hangyaboly, egy hajcsat vagy egy terebélyes diófa, mint a zsidók búvóhelyéül szolgáló fáskamra, a utcai harcok áldozatainak üres koporsói, vagy az elveszett ügynökakták.

A háttérben pedig ott van a mindent átszövő varázslat, a mágia: ott, ahol a valóság, az akarat kevés, a képzelethez kell folyamodni, és a vágyak megelevenednek - sugallja a könyv.

"Ezt nagyon hangosan kiáltom, mert azt akarom, hogy igaz legyen." (377.)

Dragomán regénye apró epizódokból építkezik, a kis/nagylány aprólékos történetmesélése néhol hosszadalmasnak tűnhet ugyan, de a Nagymama képviselte mágikus realizmus (?) és a múltbéli történetszál (kurzívval szedve) megbontja a narrátori monotonitást.

A máglya rakása megkíván bizonyos tudást, de nem túl bonyolult feladat; Dragománnak ezzel szemben kilenc évbe telt a regény megírása. Hozzá kell tennünk, az író közben beutazta a fél világot A fehér királyt népszerűsítésének céljából, s ha igaz, két kötetnyi novella is megszületett. "Ha minden jól megy, most egy darabig évente, másfél évente lesznek könyveim" - árulta el az író, de hogy hihetünk-e neki, az más kérdés. Szabó T. Anna nevetve mesélte, hogy férje hiába bizonygatja, hogy mindjárt kész lesz, utána még évekig dolgozik a regényein.

Dragomán György - A fehér király

A villamoson kezdtem el olvasni Dragomán 30+ nyelvre lefordított regényét, de az első pár oldal után könnybe lábadt szemmel be is csuktam, nem, gondoltam, ezt inkább otthon olvasom majd, most nincs kedvem villamoson sírni.

A történet szerint Alex Helfrecht angol filmrendező is ugyanígy járt, és el is határozta, hogy filmet csinál a regényből. Lesz tehát A fehér király a mozivásznon is, Leonard Pryce-szal és Fiona Shaw-val, 2016-ban.

De ne ugorjunk előre. Maradjunk Dragomán György hihetetlenül precízen megírt prózájánál. Az író egyszerűen csak úgy szokta mondani, hogy nagyon nehéz jó mondatokat írni, és ezért a regényírás nála nagyon hosszú folyamat. Ha valaki fellapozza a regényt, rögtön megérti: nem ritkák a 2-3 oldalas mondatok sem, melyek azonban épp segítik az olvasást, mintsem nehezebbé tennék. A súlyos mondatok egymásutánjának eredménye az a "borzongatóan hideg, kegyetlen hangulat" (M. Nagy, Jelenkor), ami A pusztítás könyvét is jellemezte. Dragomán továbbá gyakran említi azt is, hogy rendkívül éles képeket lát írás közben, szinte filmszerű egymásutánban látja írásainak történéseit - a regény olvasásakor ez is rögtön megmutatkozik. A képiség - ahogy a Máglya esetében is az lesz - nagyon hatásos elemévé válik A fehér királynak. Gondoljunk csak az "Afrika" című fejezet hidegrázós sakkjelenetére. Jómagam, aki már a készülő film ígéretének tudatában olvastam a könyvet, egyszerre izgatottan és rettegve várom a brit produkciót. Mert annyi bizonyos: Dragomán prózaművészete nem szorul filmi megjelenítésre, épp ellenkezőleg: a filmművészetnek lenne szüksége hasonlóan fantasztikus szkeccsekre, mint amilyen A fehér király ötlettárháza.

A regény főszereplője a kiskamasz Dzsátá, akinek apját elhurcolja az államszocialista rendszer, s kényszermunkára küldi a Duna-csatornához. Hogyan él túl egy fiatal, romlatlan gyerek apa nélkül egy olyan világban, ahol a zsarnokság "ott van jelenvalóan mindenekben" (Illyés): a gyermeki játékban, a munkásvilágban, a tornaórán, a magára hagyott édesanya mozdulataiban. Hogyan formál kegyetlen embereket egy kegyetlen rendszer?

Dzsátá nagy kérdései ezek, s a miénk is. Mert mi is, ahogy Dzsátá, legtöbbször úgy futunk egy autó után, hogy tudjuk... De nem is folytatom.

Dragomán műve a magyar irodalom kiemelkedő alkotása (lesz), s igen, merek dobálózni ilyen nagy szavakkal. Disztópia és intimitás ritkán keveredik ilyen jól, mint A fehér királyban. S még ha tudjuk, hogy ez a disztópia valóságos volt, és nem is régen...