2015. július 12., vasárnap

Milan Kundera - A jelentéktelenség ünnepe

Kundera 1993-tól csak franciául publikál, s én mondanám, hogy kár, de alighanem nem ezen múlott A jelentéktelenség ünnepe. S persze, hogy egyáltalán múlott-e valamin, mert noha ez a 2013-as kisregény nem lesz olyan emlékezetes olvasmány, mint A lét volt, de még szép, hogy megéri azt a rövid 120 oldalt. A jelentéktelenség ünnepének főszereplői idősödő férfiak. Alain, akiben a fiatal nők köldöke indít meg mély - vagy üdítően jelentéktelen? - gondolatokat, Caliban, aki halandzsanyelv mögé bújik, Quaquelique, akinek hódításait a jelentéktelenség könnyűsége segíti, D'Ardelo, aki halálosan betegnek hazudja magát ismerősei előtt, Charles, akit lenyűgöz egy Sztálin-anekdota, és Ramon, akin egy gyászoló nő tesz hasonló hatást. Mind a súlytalan párizsi élet részei.
S ha valaki még kételkedne ennek a világnak a jelentéktelenségében, az egészet betetőzi a finálé utcai színház-jelenete, ahol a pisztolylövést is a járókelők csak nevetéssel nyugtázzák, s az élet, ahogy eddig is, folyik tovább.
És mennyi mindebben az önirónia - mert van valami megejtő sebzettség abban, hogy az író bevallja, regényének alakjai csupán saját teremtményei, ahogy Charles bevallja, hogy nem írt semmit a tervezett bábjátékból, mégis a gondolatával való játszadozás az egyetlen szórakozása. S ahogy Sztálin egy fácánvadászat münchhauseni figurájává alacsonyodik, aki olyan hatalmassá vált, hogy akár bevizelő párttagról is nevezhet el várost - ez az a jelentékeny jelentéktelenség, melynek ez a 120 oldalnyi Kundera-próza a nem hibátlan, de méltó ünnepe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése