2011. november 26., szombat

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

"Nézd, a gyertyák - csonkig égtek", mutatja beszélgetésük végén a tábornok barátjának. Henrik és Konrád kapcsolata gyermekkorukból ered. A dúsgazdag magyar gróf és a bárósított hivatalnok fia együtt nevelkedtek a tiszti iskolában, együtt váltak férfiakká. Mintegy félszázaddal később, hosszú év utáni találkozásuk alkalmával, egyikükből vádló, a másikból vádlott lesz. Az egész éjszakán át folyó beszélgetés során előkerül egy gyilkossági kísérlet régóta elfojtott  emléke, gyűlölet és megcsalás. Az új világban "el kell viselni az árulást és a hűtlenséget" - szól Henrik a sorsfordító vadászat után negyvenegy évvel, de ezt maga sem tudja feldolgozni. Egy olyan kor után, amikor még érzéssel éltek az emberek, ez az új világ kiüresedettnek tűnik. De mégis - a főhős, a katona, a rend és a racionalizmus monarciabeli letéteményese, belenyugvással veszi tudomásul, hogy legjobb barátjában is csalódnia kell. 
A regényt Márai 1942-ben, egyik legtermékenyebb évében írta. Az immár három éve dúló háború súlyosan rányomta bélyegét a műre: az író a háborút lelki és embertársi változásként érte meg: "Az én hazám egy érzés volt. Ezt az érzést megsértették. Ilyenkor elmegy az ember. A trópusra vagy messzebb. - Messzebb, hová? - kérdi hidegen a tábornok. - Az időbe." 1948-ban, többévi töprengés után Márai elhagyta az országot, majd négy évvel később a kontinenset is, és New Yorkba költözött. 1989-ben bekövetkező haláláig nem is publikálták a műveit. Az író megtiltotta egészen addig, amíg megszálló csapatok tartózkodnak az országban. „Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél” - írta egyik művében.
Az alkotás népszerűségét az olasz nyelven elkelt százezer és a német nyelven elkelt egymillió példány is mutatja. 2006-ban Jeremy Irons főszereplésével mutatták be a szerző által készített színpadi adaptációt. Az ugyanaz évben elkészült magyar filmváltozat nem adja vissza a regény bölcselkedő stílusát. A Nagy Könyv szavazótáborának is kiválasztottja lett, úgy tűnik a regény reneszánszát éli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése