2012. május 20., vasárnap

Bohumil Hrabal - Sörgyári capriccio

A capriccio olasz zenei szakszó, annyit jelent, szeszély (amúgy: "Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!"). Csehország pedig sörgyártásban olyan, akár Japán karórákban. Ez elég is a huszadik századi cseh "enfant terrible", Bohumil Hrabal számára, hogy egy nagyszerű regényt kínáljon az olvasó számára. Az író mindig is vonzódott az egyszerű emberekhez, maga is dolgozott távírászként, masinisztaként és forgalmistaként; ebben a műben egy cseh kisvárosba kalauzol minket, ahol a sörgyárban dolgozó fiatalasszony, Maryska meséli el nem mindennapi módon mindennapi történetét. Felbukkan a hóbortos, kiabáló Pepin bácsi, aki sorra meséli szórakoztató történeteit, a visszafogott Francin, aki szeretné, ha felesége végre igazán nőként viselkedne.
"Ez az írásom krónika: anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki sem fogja a kezem, és én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert immár egyedül én adhatok hírt a sörgyárról, arról a városkáról, ahol megállt az idő..." - írta Hrabal. Az író édesapja ugyanis sörgyári könyvelő volt, s a fiú gyerekkorában szívesen kóborolt az üzem körül.
Bohumil Hrabal műve egy kedves portré az egyszerű cseh emberről, a boldogságra törekvő kispolgárról, aki számára megállt az idő, s a felüdülést legfeljebb egy korsó sör, egy gramofonlemez és egy jó véres disznóvágás jelentheti.
A regényt természetesen Jirí Menzel vitte filmre, 1980-ban. "Hrabal [az evést] állítja középpontba (...). A Sörgyári capricció-ban (...) hosszasan taglalja a disznótort. Ő így tekintett a világra, nem egy entellektüel szemével nézte, hanem minden érzékével befogadta, ezért is szerettem őt."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése