2012. szeptember 1., szombat

Nikosz Kazantzakisz - Zorbász, a görög

Amikor 1957-ben Nikosz Kazantzakisz egy szavazattal elmaradt Albert Camus mögött, a francia író azt mondta, görög pályatársa százszor inkább megérdemelte volna a Nobel-díjat. A magyar közönség Zorbász, a görög c. regénye folytán ismerheti az írót, amelynek nagysikerű filmadaptációja is készült Anthony Quinn főszereplésével.
Egy csepp az antik görög istenekből, egy csepp az egykori Hellászból, egy csepp a mediterrán virtusból és egy csepp Zorbász, az idős, de lelkében még ifjú görög sajátos életfelfogásából. Egy író Görögországban egy lignitbánya feltárásához kezd, s hamarosan összeakad egy magával ragadó öregemberrel, Zorbásszal. Hamarosan teljesen megváltoztatja ez az életigenlő, szeszélyes, mégis megbízható személyiség, akiben még maradt valami rendkívüli az ősemberből, aki gitárjával, táncával és szilárd bölcsességével elbűvöli az írót.
"...az Istent pontosan olyannak képzelem el, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a Paradicsom, jobbról van a Pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét; remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de a játssza a félelmeteset: "Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, te átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. "Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" És mondja, mondja a bűneit. Beszél, beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja és ásítozik. "Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, s már föl is oldotta minden bűnéből. "Mars a Paradicsomba! Péter, ereszd be még ezt a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és nagylelkűség megbocsátást jelent."
A regény helyszíne az utolérhetetlen hangulatú görög falucska az Égei-tenger partján.
Nikosz Kazantzakisz regénye egyike a legjobbaknak. Eredeti gondolatvilága, lenyűgöző történetei és sajátos filozófiája azonnal megragadja az olvasót, s egy olyan világba juttatja, amelyből már egyre kevesebb jut a 21. század emberének.