Nikosz Kazantzakisz - Zorbász, a görög

Amikor 1957-ben Nikosz Kazantzakisz egy szavazattal elmaradt Albert Camus mögött, a francia író azt mondta, görög pályatársa százszor inkább megérdemelte volna a Nobel-díjat. A magyar közönség Zorbász, a görög c. regénye folytán ismerheti az írót, amelynek nagysikerű filmadaptációja is készült Anthony Quinn főszereplésével.

Egy csepp az antik görög istenekből, egy csepp az egykori Hellászból, egy csepp a mediterrán virtusból és egy csepp Zorbász, az idős, de lelkében még ifjú görög sajátos életfelfogásából. Egy író Görögországban egy lignitbánya feltárásához kezd, s hamarosan összeakad egy magával ragadó öregemberrel, Zorbásszal. Hamarosan teljesen megváltoztatja ez az életigenlő, szeszélyes, mégis megbízható személyiség, akiben még maradt valami rendkívüli az ősemberből, aki gitárjával, táncával és szilárd bölcsességével elbűvöli az írót.

"...az Istent pontosan olyannak képzelem el, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a Paradicsom, jobbról van a Pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét; remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de a játssza a félelmeteset: "Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, te átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. "Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" És mondja, mondja a bűneit. Beszél, beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja és ásítozik. "Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, s már föl is oldotta minden bűnéből. "Mars a Paradicsomba! Péter, ereszd be még ezt a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és nagylelkűség megbocsátást jelent."

A regény helyszíne az utolérhetetlen hangulatú görög falucska az Égei-tenger partján.

Nikosz Kazantzakisz regénye egyike a legjobbaknak. Eredeti gondolatvilága, lenyűgöző történetei és sajátos filozófiája azonnal megragadja az olvasót, s egy olyan világba juttatja, amelyből már egyre kevesebb jut a 21. század emberének.

Chinua Achebe - Széthulló világ

"Nem is sejtettem, hogy valaha író lesz belőlem, mert voltaképpen hosszú ideig nem volt tudomásom a foglalkozás létezéséről sem" - írta a nigériai Chinua Achebe pályafutásáról. Az 1958-ban megjelent Széthulló világ c. könyvével elsőként aratott sikert az afrikai írók közül a fejlett országokban, ahol a műfaj már évszázados hagyományokra tekint vissza. "Rájöttünk, hogy nekünk is van elmondani érdemes történetünk - folytatja az író. - Hamarosan kialakult bennem a meggyőződés, hogy a történetet, amelyet nekünk kell elmondanunk, senki más nem mondhatja el helyettünk."

Okonkwo tekintélyes férfi a faluban; már fiatalon hírnevet szerzett magának, kiváló harcos és eredményes földműves. Feleségeivel, fiaival vasszigorral bánik. "Nem akarok olyan fiút, aki nem tud emelt fővel megjelenni a nemzetség gyűlésén. Inkább a saját kezemmel fojtom meg!" - inti elsőszülöttjét. De a régi értékrend, amelyhez tűzzel-vassal ragaszkodik, széthullni látszik. Mikor egy váratlan szerencsétlenség folytán hét évre elűzik falujából, a férfi megbizonyosodik arról, hogy rossz védőszelleme van. Kétségbeesését a fehér misszionáriusok megjelenése fokozza, s a vágy, hogy szembeszálljon az egykor önálló és békés falu leigázóival, egyre erősebb a férfi szívében...

Amikor 1957-ben Achebe elküldte egyetlen kéziratát egy londoni kiadóhoz, hónapokig nem érkezett válasz. "Valószínűleg annyira elvesztettem volna minden ambíciómat, hogy feladtam volna az egészet" - felelt arra a kérdésre az író, hogy mi lett volna, ha elveszik a kézirat. Számos elutasítás után egy másik kiadó tanácsadója, miután elolvasta a könyvet, így értékelte: "A legjobb regény, amit a háború óta írtak!" 1958 júniusában a kritika lelkesen üdvözölte a kétezres példányszámban megjelent kötetet. "Remekbeszabott mű!" - írta az Observer.

George Orwell - 1984

"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából." - Amikor Orwell megírta az 1984-et, még csak 1948-at írtak. Túl a világháborún, túl a Szovjetunió megalakulásán az író borúsnak látta a jövőt. Orwell, akárcsak Hemingway, önként harcolt a fasiszta Franco erői ellen Spanyolországban, élete végéig demokratikus kommunistának vallotta magát, két nagysikerű regénye előtt leginkább háborús riportjairól, újságcikkeiről ismerik. Belépett az angol munkáspártba, de csak egy rövid időre, élete végéig nem tartozott semmilyen kommunista szervezethez. Felvillanyozza a Szovjetunió megalakulása, de hamar kiábrándul a zsarnok, kegyetlen államból. S 1948-ban úgy érzi, nincs máshova út, csak egy borzasztó, egyéniségvesztett, totalitárius rendszerhez, 1984 rendszeréhez.

"A Nagy Testvér figyel téged." A hallgatja keserűen Winston Smith a szállóigévé vált mondatot napról-napra. Óceániában a polgárok minden mozdulatát teleképen keresztül figyelik, egyetlen gyanús mozdulatot, arckifejezést is a Gondolatrendőrség ökölcsapásai követhetnek. A Párt uralja a múltat, a jelent és a jövőt, tetszésére alakítja a történelmet, hazugságra, gyűlöletre és kínzásokra épített birodalma megrendíthetetlen. Lehet-e - Ady Endre szavaival élva - embernek maradni az embertelenségben? Ki lehet-e bújni a Nagy Testvér zaklató pillantásaitól, lehet-e egy percnyi boldogságot is érezni ott, ahol az élmény és az élvezet bűn, a gyűlölet erény és a szeretett tiltott? Lehet-e szerelmet érezni ott, ahol gyermekek jelentik fe szüleiket, ahol a szexualitás csak az utódnemzés kényszerű eszköze, kötelesség a Párt iránt? Lehet-e valósan gondolkozni ott, ahol a gondolatot is befolyásolják, ahol az egészséges emberek agymosott polgárok?

Orwell regénye megrendítő. S most, 2012-ben, amikor már látjuk, hogy a szörnyű vízió nem valósult meg (teljes egészében), érvényes marad a mű. Az emberiség felett mindig is ott lengenek ezek a kérdések: a hatalom eszköz vagy cél? Létezik-e a múlt, ha megsemmisítjük? "Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is" - hangzik a Párt kemény állítása. Létrejöhet-e teljes egyenlőség?

Orwell üzenete a modern ember számára: "Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek."

A regény hatalmas siker volt a hidegháború idején, a faltól nyugatra a Szovjetunió kritikájaként emelték a magasba, a vasfüggönyön túl elítélték, mint imperialista gúnyrajzot. Orwell alig egy évvel élte túl regénye megjelenését, 1950-ben tüdőbajban halt meg. Nem is tetszett volna neki, ahogy művét politikai gumibotnak használták. Számára az 1984 intő látomás minden hatalomnak és kornak. Stílszerűen 1984-ben készült a regény legjobb filmadaptációja, John Hurttel, Suzanna Hamiltonnal és Richard Burtonnel a főszerepben. Sokak szerint azonban nem adja vissza azt a fantasztikus élményt, amit Orwell eredetije nyújt.

Bohumil Hrabal - Sörgyári capriccio

A capriccio olasz zenei szakszó, annyit jelent, szeszély (amúgy: "Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!"). Csehország pedig sörgyártásban olyan, akár Japán karórákban. Ez elég is a huszadik századi cseh "enfant terrible", Bohumil Hrabal számára, hogy egy nagyszerű regényt kínáljon az olvasó számára. Az író mindig is vonzódott az egyszerű emberekhez, maga is dolgozott távírászként, masinisztaként és forgalmistaként; ebben a műben egy cseh kisvárosba kalauzol minket, ahol a sörgyárban dolgozó fiatalasszony, Maryska meséli el nem mindennapi módon mindennapi történetét. Felbukkan a hóbortos, kiabáló Pepin bácsi, aki sorra meséli szórakoztató történeteit, a visszafogott Francin, aki szeretné, ha felesége végre igazán nőként viselkedne.

"Ez az írásom krónika: anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki sem fogja a kezem, és én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert immár egyedül én adhatok hírt a sörgyárról, arról a városkáról, ahol megállt az idő..." - írta Hrabal. Az író édesapja ugyanis sörgyári könyvelő volt, s a fiú gyerekkorában szívesen kóborolt az üzem körül.

Bohumil Hrabal műve egy kedves portré az egyszerű cseh emberről, a boldogságra törekvő kispolgárról, aki számára megállt az idő, s a felüdülést legfeljebb egy korsó sör, egy gramofonlemez és egy jó véres disznóvágás jelentheti.

A regényt természetesen Jirí Menzel vitte filmre, 1980-ban. "Hrabal [az evést] állítja középpontba (...). A Sörgyári capricció-ban (...) hosszasan taglalja a disznótort. Ő így tekintett a világra, nem egy entellektüel szemével nézte, hanem minden érzékével befogadta, ezért is szerettem őt."

Grecsó Krisztián - Mellettem elférsz

„Elég sokszor nem is tudják, mivel foglalkozom” — nyilatkozta egy ízben Grecsó Krisztián, amikor vidéki életéről kérdezték. — „Vidéken nincs olyan, hogy író.” A szerzőre híressé-hírhedtté vált Pletykaanyu (2001) c. novelláskötetének megjelenésekor ragasztották a népi író címét: „A vidéki írót szívesen vállalom, a népi írót nem” — kommentálta. A szakirodalom a kritika többször utal arra, hogy az alkotó nemcsak írásmódjában, hanem témáiban is szívesen közelít Mikszáthhoz és Móriczhoz. Szilágyi Zsófia szerint Grecsó „segít az újraolvasást kiszabadítani a korábbi Móricz-értelmezések fogságából”. Az író elmondta, hogy például a Pletykaanyuban egész komoly részleteket vett át a Mikszáth-levelezésből. Grecsó stílusára jellemző az anekdotázás, a folytonos történetmesélés, a falu mint mikroközösség és a pletyka központba helyezése. Napjaink Mikszáthja? „Ilyen hízelgő dolgot ki kérne ki magának?” — válaszolt az író a Mellettem elférsz (2011) c. regény bemutatóján.

„1976-ban születtem Szegváron (…). Életem első 14 évét ott is pörgettem le, mit sem sejtve arról, hogy a Kurcza-part nem az egész világ számára szent hely”. Életrajzi vonatkozásokat keresve olvashatjuk Grecsóról, hogy „volt birkapásztor, vízhordó fiú, napszámos, tanító, költő, bölcsész, forgatókönyvíró, alelnök, vezető szerkesztő”. Művészetében kiemelt szerepet kap a vidéki származás, a falu, a telep. Pályafutását költőként kezdte: a Vízjelek a honvágyról (1996) és az Angyalkacsinálás (1999) c. kötetekben még alig jelenik meg az identitáskeresés és a család motívuma, az Isten hozott (2005) c. regény azonban már határozottan önéletrajzi jellegű: hőse visszatér szülőfalujába és felkutatja annak történetét. A Tánciskola (2008) oldalain is egy faluba érkező története bontakozik ki, aki hamarosan elveszti, majd kétségbeesetten keresi az identitását az új környezetben. „Azt látom, hogy valahogy úgy lesz most már nálam, (…) hogy többé-kevésbé mindig ugyanazt a könyvet fogom írni” — nyilatkozta Grecsó a Mellettem elférsz kapcsán.